Tompos Kátya - A szíved csatája

Indulj el, itt az idő, harcra fel
Ez a szívek csatája, fáj
De ha most nem lépsz büszkén tovább
Meghaltál

Ne bánd ami megtörtént már
Engedd át a feljebbvalónak, ne várj
Egyszer ők is megértik talán, hogy nincs tovább
Állj most fel, a terhet engedd már el

Mert a vágy elrepít, az úton segít
Bármerre mész ott lesz
Tart, visz, lendít tovább
Megvéd, higgy benne hát!

Kiabálj, túl sokáig hallgattál
Ne félj a zajtól
Talán ez az egy módja, hogy megtaláld
Ami bánt

Ismerd fel, mit a víz a felszínre hoz fel
A sírás nem szégyen, fogd fel
Menekülni csak előre szép, hátra ne nézz
Semmiképp, így lesz tiszta a kép

Mert a vágy elrepít, az úton segít
Bármerre mész ott lesz
Tart, visz, lendít tovább
Megvéd, ha valaki bánt

Földrengést, vihart szít
Villámlik, magával ránt
A válasz a szívedben
Ott keresd hát

A szikrázó fényben
Tárd fel lelked mélyében
Láss, érkezz meg hát, és repülj tovább
Ha eddig már eljutottál

Mert a vágy elrepít, az úton segít
Bármerre mész ott lesz
Tart, visz, lendít tovább
Megvéd, ha valaki bánt

Földrengést, vihart szít
Villámlik, magával ránt
A válasz a szívedben
Ott keresd hát!