Kalocsai Zsuzsa - Szép város Kolozsvár

Ez nem vicc, ez mámor, ez izé, ez Ámor, már itt van és áldozatra vár,
Becsület szavamra, meg vagyok zavarva, s a szívem az ide-oda jár,
Mi ennek a kulcsa, mert mégis, csak furcsa, hogy ilyen gyors tempóban imád,
Ez szép is, de hogyan hihetném is, gyanakadva kell mégis, fogadnoma szavát,
Ó, párdon, az illemet betartom és tovább is kitartom és vallom hát.

Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Jöjj hát, mért haboznál, Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!
Az édes reménység, a havasokon fehérség,
A bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.
Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Hol minden piros, fehér, zöldben jár!

Ön pompás udvarló, a heve se gyarló, és roppant behízelgőn dalol,
Ámorra ez rávall, mert roppant mélával, ő engem megcélzott valahol,
Már mégis azt mondom, álljunk meg e ponton, s a többit azt mellőzzük talán,
Mert félek, hogy olyasmit ígérek, amit talán nem kéne, s az nem sok jót jelent,
Ó, párdon, az illemet betartom és tovább is kitartom és vallom hát.

Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Jöjj hát mért haboznál, Angyalkám gyere már!
Légy sorsom szerencsém, légy a takaros menyecském,
A szőke Szamosnál kis fészkünk vár!
Az édes reménység, a havasokon fehérség,
A bércek hegyén a zöld fenyő erdő vár.
Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál,
Hol minden piros, fehér, zöldben jár!