Dolna Marinna - Hamis

Egy nap rájöttem, aki barát, az szúrt hátba,
A szemembe velem volt, közben ő fordított hátat.
Hamis az ő fajtája, de én végig hű voltam,
Hamis az ő szava, ami a száját elhagyta.
Gondolkodom még, hogy megbocsáltok e,
De aki egyszer hátbaszúrt, az vamzer marad -e?
Testvérként szerettem, ezt ő semmibe vette,
Elárult, és ezt Én sohasem feledem.
Miért kell ezt átélni és ellenséggé válni,
A végén nem tudok mást érezni, mint gyűlölni.
Ő is az irigyeim közé fog tartozni,
Mert nem fogadta el, hogy Én vagyok valaki.
A mai világban már nem számíthatok senkire,
Hiába voltam ott a nehéz helyzetekben.
Mikor nekem lenne szükségem valakire,
Akkor persze senki sem áll mellettem.


Hamis a szó, hamis az ígéret,
Hamis a tekintet, hamis a lélek.
Már újra nem tudnék bízni benne,
Hiába is ez a megbánó tekintet. 2x



Család, barát ilyenkor sehol sincs,
Összetartás, az náluk nem létezik.
Mondanám azt, hogy ezt visszaadom,
De nem leszek olyan mint ők, semmire valók.
Szinte mondhattam azt, hogy testvérem volt,
Benne megbíztam, árulásra nem adtam okot.
Úgy látszik, ez nála nem ért semmit,
Ilyen a világ, ezt kell átélni.
Az élet mindig tanít valami újat,
Hogy ne bízz meg senkiben 100 százalékban.
Én azt kívánom neki, élje át ugyanezt,
Ahogy mondani szoktam, majd az élet vissza ver.
Az élet mindig tanít valami újat,
Hogy ne bízz meg senkiben 100 százalékban.
Én azt kívánom neki, élje át ugyanezt,
Ahogy mondani szoktam, majd az élet vissza ver.



Hamis a szó, hamis az ígéret,
Hamis a tekintet, hamis a lélek.
Már újra nem tudnék bízni benne,
Hiába is ez a megbánó tekintet. 2x