Hoppál Mihály Band - Minden ami szemérmetlen

Erős leányok, asszonyok, nők, akiknek arca még ragyog,
hallgassatok meg, mint könyörgök, ma éjjel véres vers vagyok,
miként vallom be gyengeségem, nászéjszakán ijedt ara,
akármilyen nagy is a szégyen: a hymen sértetlen noha,
minden mocsok dolog kiismert, ronggyá használta lelkemet,
ki nem hiszi, s nem féli istent: a vének és a gyermekek.
Fa kérge hull le úgy a törzsről, miként szememből hull a könny,
nem mondok le a szerelemről, bár folyton falnak ütközöm.


Ki engem kíván, nem kívánom. Kit én kívánok, nem kiván.
Szépséggé lehet csúnyaságom, ha lesz, bátor, szeretni lány. :II


Ha van szerelmes nő, ki árva, és illik hozzám hajlama,
lelkem ne hagyja veszni kárba, szakítsa szívem fel szava,
tapossa sárba büszkeségét, kérjen szerelmet, hogyha mer,
fehér, s ha él még az a népség, ki túllát rúzsos versemen,
és ismer olyan tiszta nőt még, ki nála sokkalta különb,
tudassa, ez a férfi költ még, s magányosan lézeng-dülöng,
beszélje rá a nőt, ki retteg, s nem kívánna ilyen fiút,
a lelke mélye tiszta herceg, s lehetne ő nekem kiút.

Ki engem kíván, nem kívánom. Kit én kívánok, nem kiván.
Szépséggé lehet csúnyaságom, ha lesz, bátor, szeretni lány.