Fangler's - Budai felhők

Minden reggel veled kelnek a budai felhők,
s a napom sugarait ellopják.
Egyszer letörlöm a homályt a horizontról
és festek egy képet, mondjuk tarkát.
(Egyszer) elindulok egyedül és nem érdekel majd,
hogy a színeket megint ellopták,
engedek egy kicsit a kísértésből
és elviszlek egy útra magammal.

Ne nézz hátra, ne köszönj el,
csak talán soha ne felejts el!
Ne nézz hátra, ne köszönj el,
majd reggeli felhők örömmel...
Kérdezik nevem, ne szólj nekik!
Csak emlékezz és nevess megint!

Minden reggel veled kelnek a budai felhők,
s a napom sugarai elmondják,
Hogy miért és hogyan történt, de hogyan tovább?
Azt jó lenne mindig tudni, ha mondaná:
Egy messziről jött ember, én hiszek neki.
Csak annyit udvarolj és mondj neki:

Ne nézz hátra, ne köszönj el,
csak talán soha ne felejts el!
Ne nézz hátra, ne köszönj el,
majd reggeli felhők örömmel...
Kérdezik nevem, ne szólj nekik!
Csak emlékezz és nevess megint!

Ne nézz hátra, ne köszönj el,
csak talán soha ne felejts el!
Ne nézz hátra, ne köszönj el,
majd reggeli felhők örömmel...
Kérdezik nevem, ne szólj nekik!
Csak emlékezz és nevess megint!

Ne nézz hátra...