Gourmand - Nyelvemlék

látjátok felem, hogy csöppet sem egész,
ha besz te énnekem, hát nem túl sokra mész,
mert félreért az agy, a nyelv meg félre jár,
magyar beszédülés, hogy nyitni szóbazár,
nyelvetlen én vagyok, az van, hogy hadlava,
holám beszél sokig, és mindig van szava,
de nem se más hibás, csak ő is én maga,
hogy sokszor megzökög a szókaró raga,
s hogy kussolás, ha más a nyelvre fordulat,
s hogy ezen mindezit a rajta felmulat,
külső és ráható a nyelven nincsen itt,
de dojcsul annyi megy, hogy német sprehhe niht,
ó szív, a dübbeteg, a bánat járjon át,
hogy nem sehogy rokon a venger és polák,
és egyiket se ért, hát nézd, az arc kiül,
mert angolul se van, és sem francőzisül,
magyar se megy nagyon, belé a nyelv botol,
és furd a lelkiás, hogy szókat ellopol,
kell mert a mondulás, mi hangzatásra vár,
na persze pláne még, pedig dehogy ne már,

hello, a hang, te szav, a számba fújt a szél,
hát szégyen ez fejem, de nem besz újbeszél,

és hall a mégse fül, a száj is csak bekuss,
örülne, hogyha szó kiszállna rajta, huss,
fikáz a mind világ, hogy egy az ember itt,
ki senki nyelv szerint lehányja verseit,
ne besz nekem te semm, de semm nem is soha,
vagyok mondattalan, a pesti mostoha,
ha és leránt lepel, hogy nulla nyelv nem ért,
hát fogni lécc a szád, a holmi kedvemért,
magyar se megy nagyon, belé a nyelv botol,
és furd a lelkiás, hogy szókat ellopol,
kell mert a mondulás, mi hangzatásra vár,
na persze pláne még, pedig dehogy ne már,

hello, a hang, te szav, a számba fújt a szél,
hát szégyen ez fejem, de nem besz újbeszél