Gourmand - Könyörgés

jól esne, ha most egy kicsit befognátok a szátokat,
és úgy figyelnétek,
mint amikor anyut meg aput
hallgattátok a hálószobájukból
egy végtelennek tűnő szombat éjszakán,
mert bármilyen rossz is volt akkor,
mégis csak lett belőle egy öcsétek
vagy egy húgotok,
vagy mert éppen nem lett belőle semmitek,
csak az azóta is a gyerekszobátok sötétjében
gubbasztó magányotok,

ebből a csöndből indultatok, legelésző tehenek,
az interaktív, rózsaszín, repülő mónipónik közé,
és ebből a csöndből teremtettétek magatokat
az ő képükre és hasonlatosságukra,

ezért a nagyapámtól
még kaptatok volna egy sallert,
de a sallert már ti osztjátok,
ó, tanítványok, akár a mestereteknek is,
szóval most már nem Istennek,
hanem nektek vagyunk kénytelenek könyörögni,

hát testvéreim, könyörögjünk!

könyörögjünk az autópályák gyarapodásáért,
hogy az utazók minél kevesebbet látva,
minél gyorsabban érjenek át
ezen az egysíkú országon,
amit magunk mögött hagyunk,

könyörögjünk Barbie-ért,
hogy miután negyvenévnyi házasságot követően
elvált Kentől, menjen hozzá negyven Kentaurhoz,
és jusson eszébe, hogy ehhez képest
apu meg anyu egy turbékoló
galambpár volt,

könyörögjünk az Alma együttesért,
hogy minden egyes tagjának legyen
születésnapja minden egyes na, pon, pon, pon

könyörögjünk a háborúért,
mert végül is hogy néz az ki,
hogy már a mi szüleinknek
sem kellett szembenézniük a fegyverekkel,
miközben az ő szüleik
családonként vesztettek el
három gyermeket,

könyörögjünk Micimackóért,
hogy velünk ellentétben
gondoljon már végre valamit,

könyörögjünk Justin Bieberért,
nem, inkább érte ne könyörögjünk