Juhász Katalin - Búcsú az óvodától

1., Nézd, ez itt a mesék vára, de most pihen, szendereg.
Falai közt bűvös, bájos, színes csodák rejlenek.
Óvó nénik, dadus nénik sok-sok tudást adva át,
tanítottak, mint igazi, jó tündér-keresztanyák.
Türelemmel, törődéssel párosult a szeretet,
így lehettünk önfeledten játszadozó gyerekek.

Refr: Mert e mesebeli házban, a mesebeli vágyak
szinte varázslatos módon, mind valóra válnak.

2.,Varázsdallal, szép mesékkel,vidám verssel szőve át,
színezték a hétköznapok, meghitt ünnepek sorát.
Titokzatos bűbáj lakja, lengi körbe a várat,
szép mesékből előbújó, különleges varázslat.
Lehettünk itt festő, fodrász, csodadoktor, építész.
gyurmából is remekművet alkotott e két kis kéz.

Refr:Mert e mesebeli házban, a mesebeli vágyak
szinte varázslatos módon, mind valóra válnak.

3.,Kacagtató, vidám mókák, ünnepváró szép csoda...
Köszönet a sok szép évért, nem felejtünk, óvoda!
Óvó nénik, dadus nénik, oly nehéz a búcsúzás,
de elköszön, útnak indul sok-sok felnőtt óvódás.
Vár a suli, irka, táska, sok új barát, új kaland,
ám derűtök, mosolyotok szívünkben mind megmarad.

Refr.Mert e mesebeli házban, a mesebeli vágyak
szinte varázslatos módon, mind valóra válnak.