Sztárcsinálók (musical) - Octavia dala

Mit tett velem, meg változott minden
Nincs már erőm, nincs már több reményem
Hová lett büszkeségem
Sóvárgó koldus lett a szívem

Sok férfi volt életemben régen
Míg ő nem jött, csak játszottam a tűzzel
Félelmem űzött hozzá
Így lettem holtomiglan rabbá

Keserű sóhaj bennem a dal
Kerül az álom, nem vígasztal
Magányom mélyén így talál rám a hajnal

Fejemet lehajtva némán
Szemeim lehunyva várnám
Hogy átölelje testem, s fellobogjon bennem
Egyesülve véremmel

Hogyan mondjam el, hogy ő kell
Hogyan mondjam el, hogy féltem
Néha olyan furcsán, kegyetlenül néz rám
Mégis minden éjjel várom őt

Jaj nem szabad megtörnöm egészen
Úgy fojtogat a vágyódás, a szégyen
Egyetlen boldog percre, egyetlen lélegzetre vágyom

Keserű sóhaj bennem a dal
Kerül az álom, nem vígasztal
Magányom mélyén így talál rám a hajnal

Fejemet lehajtva némán
Szemeim lehunyva várnám
Hogy átölelje testem, s fellobogjon bennem
Egyesülve véremmel

Hogyan mondjam el, hogy ő kell
Hogyan mondjam el, hogy féltem
Néha olyan furcsán, kegyetlenül néz rám
Mégis minden éjjel várom őt

Csak egyszer könyörülne rajtam
Lángra gyújtva hűvös ajkam
Feltüzelve szomjam,
Rám borulna szótlan
Csak egyszer tenne végre asszonnyá!