End Of Paradise - Ahogy megíratott

Egyik kézzel kér,
A másikkal meg lop az élet,
Múltamon még rágódom,
De a jövőmtől már félek.
Mert unom, hogy sorsomat
Mindig más diktálja.
Szertefoszló álmaimnak
Vagyok a rabszolgája.

Nem kell a részvét,
Nem kell a szánalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Van, aki azért él,
Hogy a világot megváltsa,
És van, aki attól fél,
Hogy a bűn a mélybe rántja.
Mert az életben nincs véletlen
És előre meg van írva,
Hogy miért jöttél e világra
És mikor szállsz majd a sírba.

A szívemben nincs félelem,
Lelkemben nincs fájdalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.
A szívemben nincs félelem,
Lelkemben nincs fájdalom.
Ha ez lett hát megírva,
A sorsomat vállalom.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.

Adj nekem erőt,
Hogy a lelkem a lángok közé vessem.
Adj nekem időt,
Hogy megtisztuljak, ha vétkeztem.
Adj nekem utat,
Hogy szabadon szálljak a felhők között.
Adj nekem hitet,
Hogy lerázzam láncom, mi ideköt.