Kripton - Még mindig írok video

Album: nincs kép
Előadó: Kripton
Album: Keressük!
Szövegírók: Keressük a szövegírót!
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 96 alkalommal

Beküldő

kunkunca

kunkunca

Pontszám: 29

Dalszöveg

(BáróMaszkura)

Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?


(Kripton)

Csak úgy írok, hátrahagyom munkásságom kéznyomát
Láttam már porrá válni gyárat, házat, iskolát
Láttam nevetni gyereket, miközben sírt az anyja
Nem szeretnék olyan apa lenni, aki az alkohol rabja

Láttam kórházi ágyon magában beszélgető beteget
Temetést, ahol örömmel ásták el a tetemet
Láttam már a jövőt, a múlt a nyakamra kötött kötőt(?)
Állatot az emberben, s lent(?), az ember fölött

Gyerünk, te kitaszított társadalom alja benevő(?)
Zabáld fel a kenyeret, vedd az érmét le a szemememről
Az életemmel fizetek, nem mindegy, hogy mit teszek?
Kirekesztek, mert más vagyok, és rettegtek, reszkettek

Figyeld a fejeket, mikor megyek végig a streeten
Keresztet vet a vénasszony, lássa, az ördögöt itten(?)
Csikorgó fogaim közül kimenekült szavak
Szeretet, béke, bosszú, gyűlölet és harag

(BáróMaszkura)

Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?


(Kripton)

Még mindig írok, s nem azért, mert akarok, hanem kell
Fehér füzetbe mérek arcot feka betűkkel
Fej vagy írás, a tét az öröm és a sírás
Üres szavak egymás után, semmi hallás, látás, tapintás

Nyolc osztállyal mi más, mint nyolc sör kint a padon
Huszonöt év alatt elfogyott a huszonegy (?)
Érzelmi gondolkodási zavarok, téveszmék, hangok
Neuroleptikumok, depresszívek, nyugtatók, altatók

Ma este végre alhatok, a szempillám sem rebben
Oly édes az álom, ha nem járnak a fejemben
Kínlódva felfeszítem elmém rozsdás lakatát
Egy folyosóra kötök ki, ahol egy árnyék halad át

Apró léptekkel haladva, szürke falak, sötét padok, síró hangok
Saját ravatalomon vagyok...


(BáróMaszkura)

Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//