1. Halász Judit - Mindannyian mások vagyunk 04:18 [1994]
2. Gatsunami - Ti mind egyéniségek vagytok
3. Bródy János - Mindannyian mások vagyunk
Solti Károly - A vén cigány
Előadó: | Solti Károly |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Kondor Ernő |
---|---|
Kondor Ernő |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | magyar nóta |
Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 1, összesen 7816 alkalommal
Dalszöveg
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén,
párjával csendesen élt egy cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, a szíve kitárul,
párjához így szól a rokkant cigány.
Hol van a hegedűm párom,
tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma,
én az öreg cigány,
Egyszer még had muzsikáljak,
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
És a vén ember eltipeg csendben,
hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni lábain állni,
mégis szívében ott él a derű.
Városba érve fáradtan tér be,
egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban,
középre tipeg a rokkant cigány.
Nagyságos uraim kérem,
nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm de sokat húztam,
valaha réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak,
szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
Csend lett egy percig, így szól az egyik,
jó uraim, ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót
látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért,
künn van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja,
s beszól az ajtón, urak jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már,
csöndes lett a vén cigány,
Alussza erdőben álmát,
s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját,
virággal díszíti már,
Galambok sírva dalolják,
élt egyszer egy cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
párjával csendesen élt egy cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, a szíve kitárul,
párjához így szól a rokkant cigány.
Hol van a hegedűm párom,
tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma,
én az öreg cigány,
Egyszer még had muzsikáljak,
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
És a vén ember eltipeg csendben,
hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni lábain állni,
mégis szívében ott él a derű.
Városba érve fáradtan tér be,
egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban,
középre tipeg a rokkant cigány.
Nagyságos uraim kérem,
nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm de sokat húztam,
valaha réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak,
szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni,
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
Csend lett egy percig, így szól az egyik,
jó uraim, ma mulatunk ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót
látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért,
künn van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja,
s beszól az ajtón, urak jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már,
csöndes lett a vén cigány,
Alussza erdőben álmát,
s vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját,
virággal díszíti már,
Galambok sírva dalolják,
élt egyszer egy cigány,
öreg cigány, szegény cigány.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!