Ismeretlen - Szeretik a nyuszikák a répát

A neje a ménest, de a ménest nem bántja az eset, mert, hogy Ő is szerelembe esett.
Belebújt a molylepke a szűrbe, kipéckézi a ménes a csűrbe.
A Neje meg odabent a házban és a bolond röhög és rázza.
Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.

Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.
Ráugrott a csirkére a kakas, az én babám iszonyúan nyakas.
Nem engedi meg, hogy hozzá nyúljak, ettől vagyok olyan mint egy dúvad.
Összehozták a mezőn a kévét, elkértem a rózsám szüzességit.
De a babám nagyon nagyon konok, azt sem bánja ,hogyha másutt nyomok.
Szeretik a nyuszikák a répát, én meg nagyon szeretem a tréfát.
A vidámságtól hosszabb lesz az életünk, a legjobb ha nem búsulunk, nevetünk.
Az erdőben ugrálnak a nyulak ott, édesapám a kocsmában mulatott.
Vidámságban, nem pedig le sírást ott, neki húzza egyedül a prímás ott.


Szépen billeg a fecskemadár, az én rózsám hétre haza vár.
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Szépen billeg a fecskemadár az én rózsám hétre hazavár,
Néha kiles a függöny mögül és ha haza érek, nagyon is örül.
Finom falatokkal vár ha megjövök, nem mond soha Ő csütörtököt
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Finom falatokkal vár ha megjövök, nem mond soha Ő csütörtököt
Ha inni van kedvem, tölt egy kicsi bort, hogy lemossam vele gigámról a port.

Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Este csak az ágyban de tüzes a lány, sok buja éjjel vár még én reám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.
Szeretem az asszonyt nem szégyellem, jó hogyha gondol rám,
Este piheg a karomban én mellettem a csókjára vágyik a szám,
Este csak az ágyban de tüzes a lány, sok buja éjjel vár még én reám.
Hajnalban kel fel, mindig gondol rám, hogy reggelre fényes legyen a csizmám.


Vasvillával egyenlik a trágyát, megkérem a falu legszebb lányát
Legyen az én hites feleségem a nevét a trágyába bevésem.
Ha nem adja nekem őt az apja, elérkezett az utolsó napja.
A szerelembe nem ismerek tréfát, kirángatom alóla a létrát.
Nem vagyok én olyan legény drágám megfizetek az apádnak drágán
Ne álljon a szerelmünk útjába mert beleverem a saját kútjába.
Szerény voltam egész életembe de látom, hogy nincsen minden rendben.
Rendet rakok hidd el drága Julis, ha belehal az egész falu is.

Akkor ez már nem lesz akadálya, hogy együtt ússzunk mint vízen a gálya
Nem szól bele senki a dolgunkba mert a falu le lesz nálam tolva
És akkor majd drága kicsi kincsem neked adom azt is amim nincsen
Nem lesz senki aki minket bántson de vigyázz, hogy a ló el ne rántson.
Megálltak a bivalyok a sárban, nem mennek már előre se hátra.
Jól meghúzta az ágvány az ekét, fel is érte az ágvány fenekét.
Felkapaszkodott a hold az égre, a rózsámat most ütöm én nyélbe.
Jól megy neki erre én jótállok, a szerelemtől majdnem, hogy szétmállok.

A százlábú felmászott egy fára , beakadt egy ágba ötven lába.
A másik ötven tekert ahogy bírta, de ez az ág lett a százlábú sírja.
Léket vert a katalón a jégbe, részeg ember beesett a lékbe
Azt hitte, hogy otthon ül a kádban, de reggelre lefagyott a lába.
Megszöktek a menyétek az ólból, csináltattam lepkehálót drótból
Ezzel megyek a menyétek után, ha valaki nem vág engem kupán.
Estefelé sok a szúnyog erre, rászállnak a kézre, lábra fejre
Kiszívják a nedvet az emberből, ideges is a sok ember ettől.