Harsányi Gábor - Hoci a szádat

Ne sajnáljanak engem, hogy én már nős vagyok.
a nő nem szólhat énnékem, én otthon úr vagyok.
Az asszonykát megcsalni hogyan kell, jól tudom.
és éjjel kimaradni, ehhez van már praxisom.

Rossz néven nem veszem,
ha egy tyúk így szól énnekem:

Hoci a szádat, a pénztárcádat,
hadd nézem meg, van benne sok dohány.
Mert akkor dőlünk, jól bepezsgőzünk,
meg lesz minden, amit kívánsz.
Mert akkor dőlünk, jól bepezsgőzünk,
meg lesz minden, amit kívánsz.

Mikor a tyúk meglátta, hogy van nálam dohány,
a pincér rögtön a pezsgőt és a cigányt.
Múlattunk jó kedéllyel, az élet oly rövid,
míg dumált szenvedéllyel, ittunk ex-lex fenékig.

A cigány meg csak húzta,
a tyúk mindig ezt fújta:

Hoci a szádat, a kis pofádat,
hadd nyomjam rá legszebbik csókomat.
A bajusz szélre, a közepére,
adom néked a csókomat.

Na-na-naj-na ...
A bajusz szélre, annak helyére,
adom néked a csókomat.

Az óra üt már hármat, de mostan már én megyek,
pincérné, a számlámat, lányok, Isten veletek.
Otthon a feleségem, tudom, hogy így fogad:
Megbánod, hidd el, vén lump, szégyelld hát magad!

Rossz néven nem veszem,
csak így szólók, feleségem:

Fogd be a szádat, a nagy pofádat,
úgyis mindegy, amit most elmondasz.
Várjál reggelig avagy tán estig
írásba add, hogy mit kívánsz.

Fogd be a szádat, a nagy pofádat,
úgyis mindegy, amit most elmondasz.
Várjál reggelig avagy tán estig
írásba add, hogy mit kívánsz.