Zentai Anna - Dal a módiról

Nótárius uram, hallja,
talál dolgot a kend kardja
úton, útfelen.
Bécsi divat igen hódít,
lenézi a magyar módit,
sok szégyentelen.

A külhoni, cifra módi,
Idegen az, nem valódi,
így se, úgy se jó.
Aki így járt maskarában,
majom volt az kiskorában,
nem közénk való.

Ide nézz, csak ide rám,
ropogós a rokolyám,
így szép a magyar lány.
Gyöngykaláris a nyakán,
pillangó a papucsán,
így szép a magyar lány.

Piros, piros, piros pántlikája,
De jól illik selymes szöghajába.
Ide nézz csak ide rám,
Ropogós a rokolyám,
Így szép a magyar lány.

Nyegle uracs, divat arszlán,
nincsen annak bőr az arcán,
majomparádé
Pipiskedő puccos delnő,
megöregszik mire felnő,
csupa pomádé.

Nótárius uram, kérem
menjen végig utcán, téren,
aztán kard, ki kard.
Üsse verje kaszabolja,
aki majom, megcsókolja
az igaz magyart.

Ide nézz, csak ide rám,
ropogós a rokolyám,
így szép a magyar lány.
Gyöngykaláris a nyakán,
pillangó a papucsán,
így szép a magyar lány.

Piros, piros, piros pántlikája,
de jól illik selymes szöghajába.
Ide nézz csak ide rám,
ropogós a rokolyám,
így szép a magyar lány.