Bilicsi Tivadar - Záróráig mindig van remény

Csendes kis eszpresszó, szerelmes párok,
néhanap magam is oda eljárok.
Kávégőz, zsongás egy halk zongorista,
Horváth Jenő, Gershwin, Bernstein a lista.
És játszik Eisemannt, Kacsóh-t és Kálmánt
mennyi szép emlék és hány kedves ábránd.

Itt mindig valaki valamit vár,
de hogy mit, maga sem tudja talán,
pedig...

Záróráig mindig van remény,
amíg ég a meghitt lámpafény.
És a roló nincs lehúzva végleg,
akit olyan rég várunk, beléphet.

Jut még egy-egy jó pohár ital,
vidám nóta vagy egy régi dal.
Melytől megdobban a szív,
a jókedv visszatér,
fejjel öreglegény,
záróráig mindig van remény,
záróráig mindig van remény.

Tudni kell örülni, minden kis jónak,
kedves mosolynak, egy biztató szónak.
Nekem is jutott már rossz, no meg jó is,
gúny, pofon, mellőzés; jó néhány csók is.

De azért van még mit várnom és tennem,
s ha néha fogytán az erőm és kedvem.
Elmegyek hozzád, te kedves barát,
játszd el most újra a szívem dalát.
Azt, hogy:

Záróráig mindig van remény,
amíg ég a meghitt lámpafény.
És a roló nincs lehúzva végleg,
akit olyan rég várunk, beléphet.

Jut még egy-egy jó pohár ital,
vidám nóta vagy egy régi dal.
Melytől megdobban a szív,
a jókedv visszatér,
fejjel öreglegény,
záróráig mindig van remény,
záróráig mindig van remény.

Záróráig mindig van remény.