1. Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben... 
2. Demjén Ferenc - A szabadság vándorai 3:38 [1996] 
3. Carson Coma - Isten, haza, család 
								Kovács Kati - Dalmát elégia
								 
																																								 
															
																												
							
							
							
							| Előadó: | Kovács Kati | 
|---|---|
| Album: | Keressük! | 
| Szövegírók: | Tardos Péter | 
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! | 
| Stílus: | Keressük! | 
| Címkék: | feldolgozás [+] | 
Dalszöveg
ott állok, hátha eljő, és sorsom így eldől.
Ott állt a vén kis bárkán és búcsút intett ő,
csak annyit szólt, hogy vár rám,
s kezében kék kendő.
Teltek-múltak gyorsan az órák és napok,
én csak várakozok, mert hírt nem kapok.
Hol van, merre jár, emészt bánat már,
oly sokat várok rá, mert ilyen ez a sors.
Hűvösen fúj a szellő a tengerpart felől,
ott állok, hátha eljő, és sorsom így eldől.
Ott állt a vén kis bárkán és búcsút intett ő,
csak annyit szólt, hogy vár rám,
s kezében kék kendő.
Teltek-múltak gyorsan az órák és napok,
én csak várakozok, mert hírt nem kapok.
Hol van, merre jár, emészt bánat már,
oly sokat várok rá, mert ilyen ez a sors.
De feltűnik már észlelem, a tenger kék vizében,
a fénylő nap tüzében, a bárka közepén.
Ott áll a kék kendővel és integet felém,
a messzi útról megtért kóborló utazó.

 
																	

 
                                            					 
                        
         
                        
        











 
    
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!