Mudfield - Féreg

A plafont néztem, vágyakoztam: ó, hogy szakadj rám!
A szavak tőle változatlan: jó, hogy maradtál!
De minek tömném ábrándokkal korgó szívemet?
Ha ő már azzal jól lakik, hát itt nincsen helyed

Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta
Erőtlen álmomba nincs aki szólhatna
Faragtam én neked csodaszép éveket
Keserű hangommal azt mondom ég veled

Nem kéne dobálózni dühös fennhangon
Ami szép volt, legbelül majd úgyis megtartom
Ha volna rá mód, egyébként meg csodás életet!
Érezze át más is azt, mi engem éltetett

Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta
Erőtlen álmomba nincs aki szólhatna
Egy ember vétkezhet – a másik éheztet
Féregként kívánod, egyszer már érezted…

Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Véletlen én lettem az, aki kéretlen
Életem végéig utolér engem
Látlak majd téged! A verejtéked
A neveddel együtt pusztul véled

Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek


Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Szólíts féregnek!
Addig, míg lélegzek
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek