Maros Gábor - Vén csavargó szívemen

Vén csavargó szívemen áthaladt a nyár,
bár a régi szép idő néha visszajár.
Eltagadni nem lehet őszülő hajam,
mégis szívem legbelül fiatal maradt.

Vén csavargó szívemen nem fogott az ősz,
bánaton a jó kedély minden bút legyőz.
Bár az út nagyobb felén régen túl vagyok,
énreám a napsugár még ma is ragyog.

Bárki lenne most az én helyemben,
boldog lenne minden értelemben.
Meglepődne, hogy egy őszülő haj
mennyi jót takar.

Bárki kérne jó tanácsot tőlem,
mondanám, hogy hinni kell a nőkben.
Bárki elhagy, menjen énfelőlem,
engem nem zavar.

Vén csavargó szívemen átsuhant a nyár,
bár a régi szép idő néha visszajár.
Eltagadni nem lehet őszülő hajam,
mégis szívem legbelül fiatal maradt.

Vén csavargó szívemen nem fogott az ősz,
bánaton a jó kedély minden bút legyőz.
Bár az út nagyobb felén régen túl vagyok,
énreám a napsugár még ma is ragyog.

Bármi rossz volt eddig életemben,
új kaland járt máris vén fejemben.
Meglepődne egy-két volt barátnőm,
hogyha megtudná.

Bárki kérné áruljam el titkom,
hogy van az, hogy nincsen semmi gondom.
Férfi társak őszintén elmondom,
a nő az orvosság.

Vén csavargó szívemen áthaladt a nyár,
bár a régi szép idő néha visszajár.
Eltagadni nem lehet őszülő hajam,
mégis szívem legbelül fiatal maradt.

Vén csavargó szívemen nem fogott az ősz,
bánatom a jó kedély minden bút legyőz.
Bár az út nagyobb felén régen túl vagyok,
énreám a napsugár még ma is ragyog.

Énreám a napsugár még ma is ragyog.