Jégvarázs - Sorsunk szerencsés

Anna: Fut a perc mindig kicsikét vénebb,
Lenge fuvallat ébred,
Látod összeboronál a vadóc őszi szél.
Péter mosolya még dögös, de fáradt.
Olaf: Kedvenc leveled is kicsikét bágyadt.
Anna: Lásd a változást, az örök, bennünk él.
Ám sorsunk szerencsés,
Ami összeköt állandó.
Jó vagy rossz az év.
Anna+Olaf: Felejtsd el, ami bosszantó.
Anna: Amíg véd egy fal,
Soha nem lesz baj,
Csodás e biztonság.
Sorsunk szerencsés,
Mosolyod maga a boldogság.
Kristoff: E rőt levél csuda fennkölt,
Ez egy jel, hogy az alkalom eljött.
Sven: Nocsak, azt mondod, hogy itt a nap,
Hogy letérdelj és szólj.
Kristoff: Csak hogy a tervezgetés nekem nem pálya,
Mert zavarba hoz rögtön a bája.
Sven: Romantikus helyzetekben Sven a hóditó.
Kristoff: Ám sorsunk szerencsés,
Ez a szerelem állandó.
Jó, vagy rossz az év,
Sose fogy el a mondandóm,
De a nyakkendő lehet sorsdöntő,
Nincs mese, csak egy lépés, Sven?
Sven: Sorsunk szerencsés.
Kristoff: Végre jöhet a nagy kérdés.
Elsa: Ma más az égbolt,
Egy régi kérdés hangja feltört.
Nem értem miért,
De félek én, hogy mindent romba dönt.
Csak álom talán, ma zeng a föld és ég.
Bár az idő rohan, de hálás vagyok minden szép percért.
Kórus: Fut a perc, mindig kicsikét vénebb
Olaf: Ahogy ébred a fuvallat érzed.
Anna: Ma ünnepel a világ,
Anna+Kristoff: És őszi táncot jár.
Kórus: Ragad az év, csak ha pörög az élet,
E hely mindig befogad téged.
Elsa: Igen, szembe szállunk bármivel, a város büszkén áll.
Anna: A város büszkén áll.
Kórus: E város büszkén áll.
Mindenki: Sorsunk szerencsés,
Minden szép, ami állandó.
Jó vagy rossz az év,
Mindig akad egy kedves szó.
Ha a szél fordul,
Van, hogy felbolydul.
Világod porrá hull.
Sorsunk szerencsés...
Anna: Hisz a szeretet támaszt nyújt.
Elsa: A szeretet támaszt nyújt.
Olaf: A szeretet támaszt nyújt.
Kristoff: A szeretet támaszt nyújt.
Anna: A szeretet támaszt nyújt.