Zorán - Még mindig

Meg kellett volna változnom
Talán nem is egyszer, de sokszor
De nem segít rajtam, mit tagadjam
Se divat, se csodadoktor

Hiába minden biztatás
Ha álságos hangok hívnak
A rivaldafények bohócai
A sötétben halkan sírnak

Ellobbannak a nagy tüzek
Marad, ami mélyen izzik
S az egyre több hamu csak még jobban őrzi:
Kereslek, még mindig

Az utcán kürtöl az indulat
A párkányon verebek fáznak
S a függöny mögött egy heves pár
A megszokás ellen lázad

De hűti a tüzet, hogy a hűtlenség
Csak uzsorástól a kölcsön
Hogy ne legyen baj, s egy szerelemgyerek
Nehogy a világra jöjjön

Ellobbannak a nagy tüzek
Marad, ami mélyen izzik
S az egyre több hamu csak még jobban őrzi:
Kereslek, még mindig

Az asztal csupa vad ragyogás
Ahol a valakik ülnek
Megmondják nekünk, mi van és miért
Tartalmat adnak az űrnek

Olykor engem is elcsábított
S lehettem büszke első
Annyira bájos a kirakatban
Ott az a kör, az a felső

Ellobbannak a nagy tüzek
Marad, ami mélyen izzik
S az egyre több hamu csak még jobban őrzi:
Kereslek, még mindig

A hódítók rohamát megállítja
Egy barikád, egy árok
A társaikat elnémítják
A győztes kiabálók

A Kánaán felé rég beállt a sztráda
A nagybetűs én még tombol
Egy letérő kéne, hogy kiszálljak végre
Hogy kiszálljak érted a sorból

Ellobbannak a nagy tüzek
Marad, ami mélyen izzik
S az egyre több hamu csak még jobban őrzi:
Kereslek, még mindig