Hrutka Róbert - Belső út

Van egy belső út,
Mikor elfordul,
Minden eltorzul.
Mire rájössz már,
Hamis úton jársz,
Nagy a távolság,

Hol a túlsó part,
S, aki átvisz majd,
Míg az ünnep tart,
Hol a méltóság,
Aki rég voltál,
Csak egy árnyék már,

Ez egy hosszú nász,
mit a lelkünk jár,
Néha félünk már,
És az önző vágy,
mikor minden fáj,
Újra ránk kiállt, hogy:

Vedd el ami jár,
Enyém a lánc, tiéd a zár,
Hiába már,
Erős kötés, mit bárki más,
Nem vághat át,
Rohansz tovább, de néha még,
Egy szó elég,
Hogy, újra lásd, akárki más,
Kisírt szemét,

Van egy végső perc,
S, amíg élnünk kell,
Sok az intő jel,
Néha oldozz el,
S, mikor új nap kell,
Velem ébredj fel,


Tudom százszor kérsz,
Legyek más, mint én,
Meg is változnék,
Ami fájhat még,
Legyen múló kép,
Legyen újból szép,

Ez egy hosszú nász,
mit a lelkünk jár,
Néha félünk már,
És az önző vágy,
mikor minden fáj,
Újra ránk kiállt, hogy:

Vedd el ami jár,
Enyém a lánc, tiéd a zár,
Hiába már,
Erős kötés, mit bárki más,
Nem vághat át,
Rohansz tovább, de néha még,
Egy szó elég,
Hogy, újra lásd, akárki más,
Kisírt szemét,

Ígérd, ígérd,
Ígérd meg emlékszel még,
Mit ér, mit ér,
Mit ér az elmúlt pár év,
Ígérd, ígérd,
Ígérd meg emlékszel még,
Hogy, mit ér, mit ér,
Mit ér az egész,
Hát legyen a miénk.