Géczi Erika - Soha nem adom fel

Múlik napra nap, csak fogy az idő,
Minden gyorsan elmúlik, semmi nem örök.
Csak az az enyém, ami most van itt,
Amit most megélek, csak az az öröm.

Mégis, mégis, hogy minden elmúlik,
Mégis, mégis: Köszönöm jól vagyok!

Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!
Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!

A csillagok vezetnek engem,
Halkan suttogva, az angyalok figyelnek.
Az út vezet, viszi a lábam,
Hagyom magam sodródni az árral.

Nem tudom még, hogy mit hoz a holnap,
Nem tudom, mégis: Köszönöm jól vagyok!

Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!
Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!

S ha megrekednék a múlt köpenyében,
Az visszatart, hogy éljek,
Vagy álmaimban vágyakozva, a jövőben elégek.
De kézen fog majd ki sorsom megírta,
Csak engedem, s nem félek,
Mert küldetésem majd vezet, hogy céljaim elérjem.

S egyre várom, hogy mit hoz a holnap.
Egyre várom: s köszönöm jól vagyok!

Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!
Soha nem adom fel, amíg létezem,
Amíg lélegzem, soha nem adom fel!