Géczi Erika - Vallomás

Annyi minden megtörtént már, de mégsem látom az út végét.
Hogy sorsom hol ér véget egyszer ki tudja, talán csak az ég.
Annyi mindent megtanultam, játszva élni az életet,
Annyi múltba visszanyúló rossz emléket töröltem el.

Mi a cél, hol a fény, ami átjár engem végleg?
Mi az a vágy, ami hajt, hogy újra Önmagamra leljek?
Te tudod talán a legjobban, hogy néha jönnek rossz idők,
De van egy hang, ami súgja halkan, hogy hogyan legyek a nyerő.

Csak állok majd a szélben, és még ha tombol is a vihar,
Olyan végtelen nyugalom éltet, ami a végső célhoz hajt.
Hát éld át velem a mindenséget, a végtelen időt!
Hát éld át velem a mindenséget, azt a végtelen erőt!

Őseim minden bűne, tisztuljon ki végleg belőlem!
Nincs olyan vétek, ami megbocsájtást ne nyerjen.
Amit adhatok az csak annyi, ami önmagam vagyok,
Hát fogadj el engem kérlek, olyannak, amilyen vagyok!

Mi a cél, hol a fény, ami átjár engem végleg?
Mi az a vágy, ami hajt, hogy újra Önmagamra leljek?
Te tudod talán a legjobban, néha jönnek rossz idők,
De van egy hang, ami súgja halkan, hogy hogyan legyek a nyerő.

Csak állok majd a szélben, és még ha tombol is a vihar,
Olyan végtelen nyugalom éltet, ami a végső célhoz hajt.
Hát éld át velem a mindenséget, a végtelen időt!
Hát éld át velem a mindenséget, azt a végtelen erőt!