Rock Színház - A krónikás - Eszter és Ethán duettje

(Eszter):
Húsz évet életünkből szórjunk szét álmokért?
Ha tudnád, hogyha éreznéd, hogy mit jelent nekem,
Hogy mindazt, ami létemmé lett, el kell vesztenem...
Gondolj két szép fiunkra, szükségük van még rád,
Érzem azt, hogy vesztedbe indulsz,
egy lépés, és nincs tovább.

(Ethán):
Gondold csak el, már húsz éve aggódsz értem!

(Eszter):
Ó, csak maradnánk, itt nem les rád veszély!

(Ethán):
Húsz éve már, hogy őrködsz a munkám csendjén!

(Eszter):
Nem bánom azt se már, hogy hálni máshoz térsz...
Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt
Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!
Amit most eldobnál, az volt a boldogság,
Egyetlen percünk sincs, mit megtagadhatnék!
Miért szórjuk szét? Miért szórjuk szét?
Ó, mondd, miért!

(Ethán):
Ha tudnád, hogyha éreznéd, hogy mit jelent nekem
A hangyalét szűk börtönéből kitörni hirtelen!
Szolgálni azt, mi rendet hozhat, békét és tisztulást,
Az igazat írni, a homállyal vívni kemény, konok csatát...
Ó, ne hidd azt, hogy múltunk keresztüllépném!

(Eszter):
Sorsunk békéjét csak miattad féltem én!

(Ethán):
Hisz tudom ma is, hogy párba verődni törvény.

(Együtt):
Légy hát most is az, ki mindenkor megért!

(Ethán):
Az igaz szó jogát,
a tudás birtokát itt elvesztette rég a nép.
Rajtam is áll talán, a múltból mennyit lát,
ki utánunk jön, minden nemzedék.
Ez lett a sorsom... Ez lett a sorsod...

EGYSZERRE:
(Eszter):
Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt
Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!
Amit most eldobnál, az volt a boldogság,
Egyetlen percünk sincs, mit megtagadhatnék!
Miért szórjuk szét? Miért szórjuk szét?
Ó, mondd, miért!

(Ethán):
Az igaz szó jogát,
a tudás birtokát itt elvesztette rég a nép.
Rajtam is áll talán, a múltból mennyit lát,
ki utánunk jön, minden nemzedék.
Ez lett a sorsom... Ez lett a sorsod...