Presszó Tangó Libidó - Az ötödik évszak

Amikor elindult felém, nem tudtam mit csináljak
Feküdjek vissza rögtön, vagy még egyszer felálljak
S megint támadjak fel érte, és elmeséljem
Hogy mi történt meg velem akkor nagyon régen

Mikor

Szoknyában rétre ment a nyár
Kendője szél volt, arca táj
Utánanéztem, búcsúzni szép
Láttam mezítláb tarlóba lép

Tudod, olyan jó lett tudnom, hogy innen úgy egészben
Bennem lesz már csak minden, s kívül minden részben
S mindegy hagyma vagy dinnye héja lesz az utolsó réteg
S hogy alatta semmi vár majd engem vagy piros, lédús élet

Állok és szembefúj a fény
Körülöttem minden test célba ér
Látom időm itt lejárt
A dombokról egymás felé indulnak a fák

Elmondom ha már mondom, hogyha néha téves is
A vágyat fogadd el magadban, hogy egyszer szabadon élhess és
Az embert amíg él, szorítsd szeressed, mert
Bárkit, bármikor lehet, örökre el kell engedj

Poraim széthordja a szél
A réten a lány épp elalél
Lenyúlsz a földhöz karcsú ág
Ring a régi tó, ring a régi ég
Ringatsz porvilág

És te nem találsz már itt rám sem ott kint a réten
Tudd, hogy minden rendben én áramló létbe léptem
És a megmaradt világban egy gyerek ha újra játszik
Tudom attól a körülötte minden majd újra lenni látszik

Visszafekszem eltakar a rét
Az ötödik évszak is véget ért
Várok míg elbocsát a szó
Kimondom, minden én mindenható
És akkor megint elindul felém