Psota Irén - Himnusz a szeretetről

Mióta megszülettem,
első naptól körül vett a szeretet.
Így kezdtem az életet.

Úgy láttam, nyíló szívvel
erre vártak mindenütt az emberek.
A szeretet éltet.

Mert amíg szeretet van addig van csak élet,
azon túl semmi sincs, és én is addig élek.
A gyűlölet tövén nem nyílik virág.
Színtelen minden, magunkat féltem,
mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó,
s tévelygünk félve, vak sötét éjben.

Napjaink félve múlnak,
napról napra annyi rosszat hallok én,
és terjed a szürke fény.
​
A szépből csúfot űznek,
mégis érzem, hisznek még az emberek.
A remény is éltet.

Mert amíg szeretet van addig van csak élet,
azon túl semmi sincs, és ti is addig éltek.
A gyűlölet tövén nem nyílik virág.
Színtelen minden, magunkat féltem,
mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó.

Mert amíg szeretet van addig van csak élet,
azon túl semmi sincs, és én is addig élek.
A gyűlölet tövén nem nyílik virág.
Színtelen minden, magunkat féltem,
mert eltűnik a fény, és megszűnik a szó,
s tévelygünk félve, vak sötét éjben.

Ne lássunk tompa felhőt soha fenn az égen,
ne kelljen hulló hamut látni lenn a réten.
Tiszta eget lásson, aki felnéz,
csak szeretetet kapjon az emberiség!