Cseh Tamás - Menekültek

Mi vagyunk a gyüttment mene-menekültek,
világnak országútján loholók.
Mert Lázár vagy te Isten lakomáján,
pajtás, de azért el ne szomorodj.

Törjön bármi életünkre,
elönt tőle minket a gyönyör.
Tinéktek tán ez lehet érthetetlen,
nekünk barát a kátyú, a gödör.

Batyu a kézbe,
tüzel a vére,
elől az ördög, ratta-tam.
Húzza a nótát
és a vonófát,
haj, menekültek, ratta-tam.

Szabad a lélek,
már nem is férhet
meg a melledben bent a szív.
Mene-menekültek,
mene-menekülnek,
mene-menetekel, u farszin!

Fülünkbe játszik az ördög hegedűje,
hív, csalogat a hegedű.
Akármi törjön rá az életére,
magunkfajta menekültnek gyönyörű.

Járd az utat tánclépésben,
amerre csalogat a muzsika.
Jó menekültnek, majd szétvet a jókedv,
bármikor megölhetnek, hahaha.

Batyu a kézbe,
tüzel a vére,
elől az ördög, ratta-tam.
Húzza a nótát
és a vonófát,
haj, menekültek, ratta-tam.

Szabad a lélek,
már nem is férhet
meg a melledben bent a szív.
Mene-menekültek,
mene-menekülnek,
mene-menetekel, u farszin!

- Mi történt itt, amíg én aludtam? - kérdezte káprázva Ecsédi.
Idegen népek gyűl helye lett az én hazám netán?
Lawrence hátravillantott egy kéket, mosolyogni akart, válaszolni,
de hirtelen apokaliptikus dobogás, csatazaj, vak ügetés és
fegyvervillogás történt, és a Bajcsy-Zsilinszky út, a Váci út,
és mindkét kőrút felől fergeteges támadás érte a piacot.
Vijjogva és torokból ugatva irdatlan tatár lovascsapat zúdult elő,
és vágta közben énekeltek, hogy: