Magashegyi Underground - Beszélek (feat. Beck Zoli)

Beszélek folyton, álmodban beszélek,
nem ember-nyelven, mert más itt a hangom,
meghallod úgyis, mikor én beszélek
ahogy annyi lényben meglátod az arcom,
az őszi domboldal agyagos sarán
a nyárba nem lehet visszamászni,
de van valahol egy ösvény talán,
csukva a szemed, azért kell ott állni,

és hallok majd mindenkit belopózni,
embert és állatot, aki elment messze,
belép álmomba kezemet újra fogni
aki éberen fölállt és elengedte,
aki éberen fölállt és elengedte.

Vigyázz, ne lépj a fekete csigákra,
térképet írnak a sírásnyomokkal,
le ne mossa a napok áradása,
hogy tudnál másképp visszajönni onnan.

Éjjel megjönnek az elveszett kutyák,
csatakosan körbejárják a házat,
sorfalat kint a csöpögő, nagy tuják,
mint kísértetek, himbálva állnak,

és hallok majd mindenkit belopózni,
embert és állatot, aki elment messze,
belép álmomba kezemet újra fogni
aki éberen fölállt és elengedte,
aki éberen fölállt és elengedte.
aki éberen fölállt és elengedte,

lélegzetükből összerakom az arcod,
eső utáni illata lesz a földnek,
fejedet fülelve félrehajtod,
kopogtatsz majd és nem hiszlek esőnek.