Hernádi Judit - Látod, ez Budapest? (Lukács Sándorral)

(Lukács Sándor):
Régen elmúlt az a nap,
utoljára láttalak
kezemben egy kis virággal,
reggel óta vártalak.

(Hernádi Judit):
Érkeztem ma délután,
oly figyelmes volt a vám.
Mikor elbúcsúztál tőlem,
mondtad Pesten vársz reám.

(Lukács Sándor):
Látod, ez Budapest, a szigeten sok virág,
Margit-híd, Duna part, gyönyörű éjszakák.
Metró és Libegő, vagy gyalog a körúton,
és frissen színezett házak, ez az én városom.

Villamosra szállhatunk,
autóbuszra várhatunk.
Felsétálhatunk a várba,
s nem kell jegyet váltanunk.

Fentről játékgyerekek,
azok pesti emberek.
Kétmilliós ez a város,
de mindent látni nem lehet.

Látod, ez Budapest, a szigeten sok virág,
Margit-híd, Duna part, gyönyörű éjszakák.
Metró és Libegő, vagy gyalog a körúton,
és frissen színezett házak, ez az én városom.

(Hernádi Judit):
Értem már, Budapest, oly rövid az éjszakánk,
egy két nap nem elég, amit az ember lát.
Döntöttem maradok, s a kezemet nyújthatom,
s kettesben dalolom véled: ez az én városom.

(Együtt):
Ez látod, Budapest, a szigeten sok virág,
Margit-híd, Duna part, gyönyörű éjszakák.
Metró és Libegő, vagy gyalog a körúton,
és frissen színezett házak, ez az én városom.

Ez látod, Budapest, a szigeten sok virág,
Margit-híd, Duna part, gyönyörű éjszakák.
Metró és Libegő, vagy gyalog a körúton,
és frissen színezett házak, ez az én városom.