Esti Kornél - Sűrű köd van

Megint hagytam,
Hogy az ész kövesse el
Azt a hibát,
Amit csak a szívnek kell,
Hagyni néha,
Hogy legyenek távlatok.
Bár tudom,
Hogy elfogyóban nálatok.
Az a lassú,
Mindent felőrlő erő,
Ami aztán,
Olyan mélyről hoz elő,
Dolgokat, hogy
Elhiszem, hogy több vagyok.
Elhiszem, hogy
Emberek, nem állatok.

Sűrű köd van ott, és
Az eltűnt idő,
Tompítja el rögtön,
Ha hullik abba kő.
El kéne hinnem, hogy
Feloszlik, de még
Gyűlik annyi, hogy nem
Lesz semmi sem elég.

Azért hagytam,
Hogy az ész kövesse el,
Azt a hibát,
Amit csak a szívnek kell
Hagyni néha,
Mert túl messzire hagytam
Kóborolni,
És nem maradt már abban
Semmi lassú,
Mindent felőrlő erő
Ami aztán,
Olyan mélyről hoz elő
Dolgokat, hogy
Elhiszem, hogy jó vagyok
Elhiszem, hogy
Megférek még nálatok.

Sűrű köd van ott, és
Az eltűnt idő,
Tompítja el rögtön,
Ha hullik abba kő.
El kéne hinnem, hogy
Feloszlik, de még
Gyűlik annyi, hogy nem
Lesz semmi sem elég.
Sűrű köd van ott, és
Az eltűnt idő,
Tompítja el rögtön,
Ha hullik abba kő.
El kéne hinnem, hogy
Feloszlik, de még
Gyűlik annyi, hogy nem
Lesz semmi sem elég.
Sűrű köd van ott, és
Az eltűnt idő,
Tompítja el rögtön,
Ha hullik abba kő.
El kéne hinnem, hogy
Feloszlik, de még
Gyűlik annyi, hogy nem
Lesz semmi sem elég.