Esti Kornél - Lesz még folytatás

Furcsa helyre rejtenek ma el,
Vérbe fúlva súlytalan kis álmok.
Úgyse' hinne senki sem nekem,
Ha mondanám, hogy most is erre járok.
És máskor is nyugodt a pulzusom,
Mer' erre nyílik reggelente ajtó.
Hogy' ne higgyem el, hogy így megy ez,
Ha a lét bizonytalan folyása vonzó?

Lesz még folytatás belőlem,
Lesz még, amit jól tudok.
A nap megállt felkelőben,
Fájdalmak és hormonok,
Csordulnak túl ma egymáson,
Mából meg van pont elég,
Hogy ne kelljen folytatáson,
Vagy múlton parázni még.

Úszom itt a tejbe forduló,
Pórusokba száradó időben.
Nincs erőm ehhez, ha engedem
Mélyre, visszafordul ő belőlem,
És nélküle az emlékek is
Vérbe fúlva súlytalan kis álmok.
Össze-vissza hordja szét a víz
Őket, és üres vagyok, ha látok egyet.

Lesz még folytatás belőlem,
Lesz még, amit jól tudok.
A nap megállt felkelőben,
Fájdalmak és hormonok,
Csordulnak túl ma egymáson,
Mából meg van pont elég,
Hogy ne kelljen folytatáson,
Vagy múlton parázni még.

Lesz még folytatás,
Belőlem.
Lesz még folytatás,
Belőlem.
Lesz még folytatás,
Belőlem.

Lesz még folytatás belőlem,
Lesz még, amit jól tudok.
A nap megállt felkelőben,
Fájdalmak és hormonok,
Lesz még folytatás belőlem,
Lesz még, amit jól tudok.
A nap megállt felkelőben,
Fájdalmak és hormonok,
Csordulnak túl ma egymáson,
Mából meg van pont elég,
Hogy ne kelljen folytatáson,
Vagy múlton parázni még.

Lesz még folytatás,
Belőlem.
Lesz még folytatás,
Belőlem.
Lesz még folytatás,
Belőlem.