Rátonyi Róbert - Éjjel az omnibusz tetején (Zentai Annával)

Gyere Tubicám, ülj ölembe, cicám,
hisz nincsen abba semmi szégyen,
újítsuk fel, hogy volt régen,
mikor te meg én, a liget rejtekén,
egymásra leltünk szerelem terén.

Az idő elszáll, a múltnak vége már,
egy csók ma nem tart oly sokáig,
Oktogontól Krisztináig.
Málnaszörp helyett ma pezsgőt rendelek,
a drága lány ma ettől édesebb.

Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Lent nyikorogtak a kerekek,
s felettünk nevetett a telihold.

Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát.
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.

Kis legénylakás, parfüm és briliáns,
hiába hatnak idegemre
szebb volt mégis a ligetbe.
Konfis pamlagán és autó bársonyán,
honvágy emészt az omnicsek után.

Rügyeztek a fák, te ideadtad a szád,
a Vampeticsben banda játszott,
messziről egy Zerkovácot,
Szállt a nóta, szállt.. míg az est beállt,
s az omnicsek ránk száz gyönyörrel várt.

Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.
Lent nyikorogtak a kerekek,
s felettünk nevetett a telihold.

Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát.
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.

Miközben a lovacskák bandukoltak Budán át,
eloltottam égő ajkad, s a lámpát.
Éjjel az omnibusz tetején,
emlékszel kicsikém, de csuda volt.