Perczel Kováts Orsolya - Tíz után

Nekem fiam bizony pénz kell,
meg villa, bunda és ékszer.
Ezen a szent éjen,
személyem egészen más, mint más.

A nő a legnagyobb költő,
ijesztő mennyi pénzt költ ő.
S ebben a lokál meg a szesz,
meg a dzsessz hibás.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

Tíz előtt,
esetleg meghajlok a víz előtt,
de rögtőn kérek egy kis ízlelőt,
s ez már kiengesztel.

Éjfélkor vár a bár,
s egy úr ma már csak pezsgőt rendel,
Így rögtön más sz íz,
hisz már a víz a halnak sem kell.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

Ma egy előkelő dáma,
ha már beül a kis bárba,
nem ihat vizet,
ha barátja fizet egy jó pezsgőt.

Elismerem, hogy ez így van,
nincs hangulat , ahol víz van,
és ezt már
Szókratész előtt is tudták a nők.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

Tíz előtt,
esetleg meghajlok a víz előtt,
de rögtőn kérek egy kis ízlelőt,
s ez már kiengesztel.

Éjfélkor vár a bár,
s egy úr ma már csak pezsgőt rendel,
Így rögtön más sz íz,
hisz már a víz a halnak sem kell.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

Éjfélkor vár a bár,
s egy úr ma már csak pezsgőt rendel,
Így rögtön más sz íz,
hisz már a víz a halnak sem kell.

Tíz után,
az ember nem vágyódik víz után,
mert hogyha felveszem a díszruhám,
egy jó pohár szesz kell.

Az kell!