Triász - Szegény Magyarország

Látom, fakul a név a régi ház falán,
jön egy új ezer év, mondd, mit hoz, mi talál?
Hol a szabadító remény, a szép, az új világ,
miről annyit álmodtál, szegény Magyarország?

Fentről zúdul a szó, piszkosszürke ár;
haragos, gyanakvó, ki lenn a mélyben jár.
Hol a szabadító remény, a rég várt új világ,
miről annyit álmodtál, szegény Magyarország?

Itt élt, s remélt apánk, míg a szíve megszakadt,
itt dúdolt ágyunknál anyánk egy régi dalt.
És ha mentünk bárhová, mindig ránk talált a vágy;
hang, mely a távolból visszahív hozzád.

Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd.
Annyi szenvedés után él a nép.
Itt él, és benned látja a reményt,
szíve bármilyen nehéz csak téged félt.

Mert igazat s jót a múlt csak itt tanít,
ez a nyelv, ez a sors a lelkünk közt a híd.
Hol a szabadító remény, a szép, az új világ,
miről annyit álmodtál, szegény Magyarország?

instr.

Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd.
Annyi szenvedés után él a nép.
Itt él, és benned látja a reményt,
szíve bármilyen nehéz csak téged félt.

Mért félsz? A holnap úgyis a tiéd.
Annyi szenvedés után él a nép.

Szegény Magyarország