Tigli Hande Tímea - Emlék és bánat

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen dal most neked szólhat,
Neked a jó barátnak, ki előtt lelkem tárva nyitva.
Akárhányszor padlón voltam, felállni csak azért tudtam
Mert a sötétségből a fényt nekem mindig megmutattad.
Szerintem jól elvoltunk, leomlott minden fal,
A nevetésünktől volt hangos minden egyes tér és park.
Ha azt kéred tűzön-vízen keresztül átmentem volna,
Érted ki a kést a hátam közepébe szúrta.

A meleg nyár után jött el a hűvös ősz,
Sok szép emléket elnyelt már a szürke köd,
Kettőnk között már rég a szél lődörög,
Kárba vész a könny.

Emlék és bánat
Ki bízik rá csak ez várhat
Nem nézek már hátra
A vétett lelki társat

Emlék és bánat
Leromboltad az álomvárat
Nem nézek már hátra
mert rossz úton jártam

Hiszem, hogy nem véletlen kerültünk egymás életébe,
Meg kellett tanulnom valamit, vagy éppen talán Neked.
Most már tudom, hogy az kiben bízok, az csak én leszek,
Nem fordul elő többet, hogy én századjára is bedőljek.
A bizonyítványodat most már te is fogod a kezedben,
Megbuktál és a pótvizsgára nálam nincsen esélyed.
Ki egykor fontos voltál nem leszel más csak egy idegen,
Még fáj a szívem érted, de a folytatásban nincs helyed!

A meleg nyár után jött el a hűvös ősz,
Sok szép emléket elnyelt már a szürke köd.
Kettőnk között már rég a szél lődörög,
Kárba vész a könny.

Emlék és bánat
Ki bízik rá csak ez várhat
Nem nézek már hátra
A vétett lelki társra

Emlék és bánat
Ki bízik rá csak ez várhat
Nem nézek már hátra
A vétett lelki társra

Emlék és bánat
Leromboltad az álomvárat
Nem nézek már hátra
mert rossz úton jártam