Dream of Insomnia - Lélekgyötrő

Az vagyok, akit teremtettél: bevarrt szájon át egy üvöltés.
Te képedre formálsz Istenként,
engem élve eltemet az üresség.

Hatalmas, fekete szárnyak,
rám vadásznak,
körbevesznek, mint néma árnyak.
Mindent elborítanak, mind kacagva rajtam a szemembe mar!

Karcol a falra a kúszó félhomály,
üzen a néma csenden át,
tisztán értem minden szavát.

Ha leszáll az éj, sötét titkait a fülembe súgja.
A fejemben él, elemészt.

Féregként rágta belém magát, akkor örül ha fáj,
ha lángokban áll körülöttem a világ.
Nem maradt már belőlem más,
csak szétszaggatott embermaradvány.

Ha leszáll az éj,
sötét titkait a fülembe súgja.
A fejemben él, elemészt.
Égő gyertyaként két szemem a végtelenbe néz.
Hív a sötétség, és a lelkemet mint méreg marja szét.

Hatalmas, fekete szárnyak,
körbevesznek, mint néma árnyak.
Mindent elborítanak, mind kacagva rajtam a szemembe mar.
Mind a szemembe mar!

Üzen nekem (üzen nekem) a néma csenden át,
tisztán értem (tisztán értem) minden szavát.

Ha leszáll az éj,
sötét titkait a fülembe súgja.
A fejemben él, elemészt.
Égő gyertyaként két szemem a végtelenbe néz,
hív a sötétség, és a lelkemet mint méreg marja szét.

Égő gyertyaként két szemem a végtelenbe néz.
Hív a sötétség, és a lelkemet mint méreg marja szét!