Naturakwa - Napfény

Emlékszem mikor gyerek voltam én
A Moszkva téren néztem ahogy ragyog a város tetején
Most hosszú ködök után újra őt látom
A szmoggal teli levegőben, egy utcát metsző sávon

És szinte hallom a gyárak hangját
Füst száll fel a levegőben
Kutyák ugatnak a panelből
A szirénák zaján

Éjfél előtt kettő perccel
Az elso éjszakai Ikarus
Ugyanolyan nehezen
A hegyre feltalál

A mozgólépcsőn lemenni még féltem
Ezért egy taxit hívott mama, hogy jöjjön értem
És mikor betértem, a hídon
A parlamenten fénylett
Akkor éreztem, hogy hívott
A barackkrémes égbe

Hozzád úgysem érek fel
Csak ódát zengek hajnalán
Milyen furcsa véletlen
Hogy bejossz a szobám ablakán
Ez a te rejtélyed és én
Ebbe úgysem szólhatok
És te mégis tudhatod
A városban hol lakok

Este hatkor a rádióban
Bemondja egy hang
Holnap fellegek érkeznek
Mire szól majd a harang

Az ablakban ültem
Néztem hogy borul sötétbe minden
És én előre megmondtam
Napfényben ritkán lehet hinnem
Most az eső is eleredt
És én nyitott ablakkal érzem
Az illatát, míg a villám lecsap
Ezt kell tovább vinnem

Hozzád most sem értem fel
Zengett ódák hajnalán
Nincsen furcsa véletlen
Villám a szobám ablakán
A te rejtélyed és én
Ezzel külön tünemény
Vihar az utolsó estén
Mielőtt jönne a napfény