Török Máté - Téli napforduló

Vedd számba most a dolgokat.
A lassú léptű kárhozat itt jár,
hozzád bújt, macskamód hízeleg.

Az ablak másik oldalán,
a ködben szétomolt a táj,
immár elfáradt hordozni önnön súlyát.

Vedd hát kézbe, oltsd el végre, fojtó, rossz gyertyád.
Vedd hát kézbe, oltsd el végre, fojtó, rossz gyertyád.

Még vársz egy percet, el ne késs,
Az idő éles, mint a kés, aztán
gyöngyökként futnak szét a kóbor képek.

Innen vakon jutsz csak tovább,
se támaszték, se jó barát nem vár,
nem kísér, nincs több kép, nincsen szó sem.

Nyújtsd meg lépteid, fázós terveid rejtse bő kabát,
Nyújtsd meg lépteid, áldott terheid rejtse bő kabát.

Álmokkal összekent eget,
kérődző lusta szíveket szórd szét.
Könnyen jött, könnyen megy, nem számít már.

Sok vágy, sok megfagyott szitok,
zsebekben összegyűjt titok emlékfoszlányát
mossa hát könnyű zápor.

Állj meg végre, gyújts rá és a füstöt fújd fölfelé.
Állj meg némán, mindörökre itt az ég keresztútján.
Állj meg végre, gyújts rá és a füstöt fújd fölfelé.
Állj meg némán mindörökre itt az ég keresztútján.
Állj meg végre, gyújts rá és a füstöt fújd fölfelé.