FankaDeli - Végtelen

A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el

Már nem akarok semmit csakis a nyugalmat keresem
De újra felráz sok dallam s a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet a gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a világ szélén állván
Ugranék felettem vihar, alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben, amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre, még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak a fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok, mert vár a végtelen…

A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el én, úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el

A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el