Szabó Leslie - Napsugár

Történt egy szép napon,
Ott a beton-erdőben, ahol én lakom,
Hogy már nem volt jókedvű senki,
Nem is érdemes ezt másra kenni,
Mer' a nap, nap mint nap csak játszotta bújócskáját,
És nem is látszott egy percre sem,
Ó Kedvesem,
Így beszürkülünk szép csendesen....

Már éppen ettől féltem, és dünnyögtem magamban:
"Hol késik? Nem értem!"
... Amikor egy felhő az égen,
Lejjebb csúszott, és ott volt a résen,
A sugár, a sugár, a Napsugár.
a sugár, az édes Napsugár.

Látod, mégis van remény!
Erről szól ez a költemény is,
Hogy: "Nem élhetünk mindig felhőtlenül,
De minden szebb lesz, amikor előkerül a sugár,
a sugár, a Napsugár!"
A sugár, az édes Napsugár.

Nyár jár a felhők felett már,
Látom már, hogy miénk a napsugár, a napsugár!
Ránk vár egy őrült, meleg nyár, látom már,
Hogy a hidegnek vége már!
Végre már, vége már!

Én inkább fázós vagyok,
Sosincs túl melegem,
Ó, csak elegem a sok-sok nagykabátból, és pulóverből,
Már idegbajt kapok a rideg hidegtől!

Gyerekkoromban is, mint egy mackó
Nyakig beöltözött a kis Lackó,
De a rémálomnak végre nyista,
Nem divat ma már a pamut harisnya!
(Hála az égnek!)

Pláne most, hogy végre a Nap az égen nem csak játszik
És bújócskázik a felhők felett,
Hanem a nyár hírét hozta, és tisztán látszik,
A sugár, a sugár, a Napsugár!
A sugár, az édes Napsugár!

Nyár jár a felhők felett már,
Látom már, hogy miénk a napsugár, a napsugár!
Ránk vár egy őrült, meleg nyár, látom már,
Hogy a hidegnek vége már!
Végre már nyár jár a felhők felett már,
Látom már, hogy miénk a napsugár, a napsugár!
Ránk várt ez az őrült, meleg nyár, látom már,
Hogy a hidegnek vége már!
S végre már erre jár a sugár,
A sugár, a napsugár...