Soltész Rezső - A boldogságból sosem elég

Barátom, az életem vidám volt,
a gond igen került engem,
boldogan éltem.
Nem értem, mi lett velem,
elhagyott, kit úgy szerettem,
és az élet keserűség lett.

Elpártolt tőlem messzire a szerencsém,
sok jóbarát távolra elkerül,
rájöttem arra én:

A boldogságból sosem elég,
légy jó hozzá, ha a tiéd.
Harcolj érte, maradjon minél tovább.
A boldogságból sosem elég,
százszor áldd meg, ha a tiéd.
Szebbé válik nappalod és éjszakád,
ha vár a boldogság!

Tudom már, hogy mi az öröm,
tudom már, és megköszönöm,
nagyon vártam, nagyon kívántam.
Ne gondold, hogy nincs remény,
bíznod kell, hisz’ bíztam én,
mindig vágytam, végre kivártam.

Azóta újból rendbejött az életem,
nincs semmi baj, minden nap csupa remény,
most újra élek én!

A boldogságból sosem elég,
légy jó hozzá, ha a tiéd.
Harcolj érte, maradjon minél tovább.
A boldogságból sosem elég,
százszor áldd meg, ha a tiéd.
Szebbé válik nappalod és éjszakád…

A boldogságból sosem elég,
légy jó hozzá, ha a tiéd.
Harcolj érte, maradjon minél tovább.

A boldogságból sosem elég,
százszor áldd meg, ha a tiéd.
Szebbé válik nappalod és éjszakád,
ha vár a boldogság!
Ha vár a boldogság!
Ha vár a boldogság!