Unisex - Játék

Száz és száz,
Apró kis fény a színpadon,
S mind értünk ég.

Megint eljöttek,
És ott ülnek mind a csillagok.
Ezüst nézőtér...
S mi játszunk rég,
És közben hisszük, hogy itt lent,
Vége nem lesz még!


A játék végtelen! És én elhiszem,
Hogy túl a fényeken, túl mindenen,
Ott is várhat rám,
Egy újabb életem, s még játék végtelen!
És mind, ami elveszett, enyém lehet,
S én megtalálom újra,
Őt is még,
Ki elment rég!

A legszebb fény,
Ott él a csillagok között!
És érzem, lát!

De mégis fáj,
Emléke könnybe öltözött,
Mert távol jár...

Játszom rég...
De közben érzem, hogy itt lent,
Vége nem lesz még!

A játék végtelen! És én elhiszem,
Hogy túl a fényeken, túl mindenen,
Ott is várhat rám,
Egy újabb életem, s még játék végtelen!
És mind, ami elveszett, enyém lehet,
S én megtalálom újra,
Őt is még,
Ki elment rég!

Nem álom, jól tudom,
A fényed édes arcod!
És hallom hangodat,
Ahogy hozzám szól, hogy:


A játék végtelen! Ó, hidd el nekem,
Hogy túl a fényeken, túl mindenen,
Majd én is várok rád!
A játék végtelen, hát kérlek, játssz nekem!
Most már jól tudom, hogy mit jelent,
Has fényed hullik rám...

A játék végtelen! És én elhiszem,
Hogy túl a fényeken, túl mindenen,
Várni fogsz majd rám!
A játék végtelen! És én elhiszem,
Hogy mind, ami elveszett, miénk lehet,
Újra egyszer még!
És szívünk összeér,
Majd úgy, mint rég!