Sziámi - Rítusok

Akkor még boldog voltam
Abban a kisvárosban
Aminek a neve Budapest
Akkor még nem gondoltam
Hogy mindez ilyen gyorsan
Rohadt hirtelen oda lesz

Akkor még máshogy éltem
Nők és lányok rejtekében
De a szívem folyton elszökött
Cigiztem, rózsát vettem
Mindig mással voltam ketten
Értelmetlen rítusok között

Mítoszokban értelmeztük
A stagnáló időt
Minden poén okosságnak tűnt
Romantikus gesztusok
Vad önirónia
Ártatlanul szerettük a bűnt

Akkor volt József Attila
Meg, hogy a piát ki bírja
Jobban, mint a másik amatőr
Egyszer egy étteremben
Időben észrevettem
Egy pincérnő az életemre tör

Mítoszokban értelmeztük
A stagnáló időt
Minden poén okosságnak tűnt
Romantikus gesztusok
Vad önirónia
Ártatlanul szerettük a bűnt

Eredendő volt a szerelem
Egyetlen percig is nehezen
Vagy még úgyse nélkülözhető
Féktelen volt és én is
Beázott, jól jött mégis
Fejünk felett a csillagos tető

Mítoszokban értelmeztük
A stagnáló időt
Minden poén okosságnak tűnt
Romantikus gesztusok
Vad önirónia
Ártatlanul szerettük a bűnt
Mítoszokban értelmeztük
A stagnáló időt
Minden poén okosságnak tűnt
Romantikus gesztusok
Vad önirónia
Ártatlanul szerettük a bűnt