Sziámi - A Mégismágus

A nevem Mégismágus
Jöjjön csak! Meginvitálom
Tántorogjon fel bátran hozzám
És lepje meg az álom, barátom!

Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
A Mégismágus

Kényelmesen heverjen
És az álmát mutassa meg
Értem már, így szokta titkon
Szeretni a szerelmemet

Ébredhet, nincs semmi baj
Ne már! Ne sírjon, csak pihenjen
Holnap majd megpróbálhat
Rekonstruálni engem

Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
A Mégismágus

Mosdani? Miért is zavarna
Ha emiatt a szobámon jár át?
Régóta jól tűröm már
Az árvák hisztériáját

Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
A Mégismágus

Persze, van ott törülköző is
Nem zavar engem semmi, kérem
Vérző ínyének nyoma
Az se, a fogkefémen

S a néhány síró gyermek
Akiket nekem épp ide szült
Ők sem zavarnak, tényleg
Sőt, bírnám azt a rideg űrt is

Amit a távolléte
Keltene itt, a csendes lakásban
Tudja, énbennem is már
Csak űr és néhány szokás van

Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
A Mégismágus

Ő pedig doktor hirtelen
Ő az, ki elmegy, s itt terem
Most kettős értelelmben
Ülünk egy étteremben

Ő terem, én meg teremtem
Ő terem, én meg teremtem
Ő terem, én meg teremtem
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
Én volnék a Mégismágus
A Mégismágus
Én volnék