Brenka - - Gyöngyvirág (ft. Alu)

az embereket hallgatom, és végső szavaidat suttogom
motyogom félve remélve, hogy ezt egyszer túladom

lemerült a mobilom, megállt a zene így pont a végén
az utolsó szavakat, az utolsó dallamot nem hallom csak a csendet, ne

inkább figyelek, inkább mondom még hány megálló van a parton
és elképzelem, hogy mindjárt otthon, otthon vagyok

szótagolva keltettél, időközben elvesztél
kiszáradtan szomjazom, darabjaid kajtatom

széttörted mit szét lehet, azt is mit már nem lehet
jaj, virággal áztatott szavaidat ismerem

mindegy egyes íz és perc, le mondott rólam úgy, mint te
habzik a szám a hiánytól, vérzik a nyelvem a szilánktól

fáj, gondolok rád, gondolok rád, mégegyszer
gondolok rád, gondolok rád, gondolok rád

halandó, ugye nem felejtek el, levegőt venni odalent?
múlik már, minden szavamat együtt érzem, mit mondtam most is régen

kétszer is felébredtem, recseg a lépcső a mennyedben
halkul már a bánatom, de csak ezt hallom

angyaloknak éneklem, remegő hangon vétkeztem
bűnbánatom megálldják, jaj virágom szétszórják, rád

vissza rád, gondolok rád, gondolok rád, mégegyszer
gondolok rád, gondolok rád, gondolok rád

angyalok szórják bánatom, szavaid miatt haldoklom
az utolsó zörejt, utolsó dallamot nem hallom, csak a csendet, ne

jöjj virággal átkozott bűnbánatba áztatott,
könnyfatylamat rám rakod

fátylat rám, gondolj rám, gondolj rám, gondolj rám
majd egyszer gondolj rám, gondolj rám gondolj rám