Szembe jött az éjjel hideg sötétséggel,
Ketté akart tépni, hogy megtanuljak félni,
Hogy ne szóljon az ének, hogy ne álljak a fénybe,
Hogy senki ne higgye el, hogy van Isten az égben.

Tűz lobogjon benned hűség önmagadhoz,
Harmatcsepp vizéből földszagot szippantok,
A napfelkeltét várom csillagúton jöttem,
Velem van az Isten szél röpítsen engem.

Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz,
Föl nem oldoz.

Szembe jött a reggel tele reménységgel,
Tüzet vet az égre csodás napfelkelte,
Lódobogást hallok nyílvessző süvít föl,
Odafentről szólít valaki az égből.

Azt mondja hogy higgyek és tegyem a dolgom,
Fényes lesz a puszta ahogyan azt mondom,
Fényes lesz az ember fényes lesz a gyermek,
Tiszta emberségből teremtenek rendet.

Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz.

(solo)

Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten föl nem oldoz,
Röpítsen föl vagy vágjon a földhöz,
Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz,
Föl nem oldoz.

Föl nem oldoz.