GranCanada - Taszít

Szívednek a szabadsága kéne
Miért nem visz a szem a sötétbe
Megrémít a látványnak a hiánya
Bár lennek én zsákutcában, hiába
Nem akarok olyan lenni, mint te
De szívednek a szabadsága kéne

Peremről letáncolni a mélybe,
Végső válasz más véleménye,
Ettől érzem hátamon, hogy kell a lökés,
Vagy a mellékutak járatlanok, az nem oké,
Sárgára van festve minden zsákutcád,
Te benne ragadsz akkor is, ha ráunnál,
Ezért nem akarok olyan lenni, mint te,
De a szívemnek a szabadsága kéne

Szívemnek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szemednek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed taszít

Szívednek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szememnek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed

Szívednek a szabadsága kéne,
Csak keresem, hogy hol lehet a részem,
Üvölteném néha azt, hogy miért ne,
De bármi, amit megkaphatok készen,
Azért kár lenne, ha küzdene a szívem,
Mert bármerre is dobban újra hiány van,
Hogy én nem léptem sehova se hiába,
Mert úgy olyan furcsa lenne minden,
Hogy a sötét éppen körbevesz és innen,
Kifelé is egy út megy csak vissza,
Nem jöttél velem, így kopott az emléked fénye,
De a szívemnek a szabadsága kéne

Szívemnek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szemednek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed taszít,

Szívednek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szememnek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed

Szívemnek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szemednek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed taszít,

Szívednek a szabadsága kéne,
Még sincs meg a szememnek a színe,
Nem lehet a tiéd semmi érdem,
Mert jellemed taszít