HolddalaNap Zenekar - Rózsa balladája

Jer kertembe édes rózsám, szépen felnőtt én violám
Nem mehetek jó galambom, kezem lábam kötve vagyon
térdig vasban, rabbilincsben, nincs nappalom, sem éjjelem
bú-kenyerem, bánat napom, bánatnak tornyában lakom.

Mondd meg rózsám, vagy üzend meg, hogy szabadíthatlak én meg
nem üzenem, nem is mondom, ne légy nékem szabadítóm:
gyenge tested széjjel vágják, ezer miszlikbe szaggatják
piros véred elfolyatják, haló porod széjjel hordják.

Rózsám Érted alászállok, hogyha vérem folyni látod
gyenge testem széjjel vágják, ezer miszlikbe szaggatják
vizet hozzál nékem akkor, de ne tengerből, se nem tóból
hanem életnek vizéből, égi kútnak közepéből.

Akkor alászállt a mélybe, szertefolyott piros vére
ízről ízre szézszagatták, haló porát széjjel hordták
Hugom, hugom, madár néném, szárnyadat én kölcsönkérném
madár repül, ember lépked, szárnyam adom, de nem reptet.

Akkor szárnyát felkötötte, toronyból magát kivetette
szél felkapta, megsajnálta, Isten kertjébe lerakta
Ottan nyílik tizenkét fa, nap gyümölcse, ég virága
Közöttük élet forrása, haló szívek orvossága.

Korsaját megmerítette, élő vizzel megtöltötte
haló porát felkutatta, Ízről ízre összerakta
Hozott vizet nem tengerből, se nem tóból, sem csermelyből
Hanem élet forrásából, szerelemnek udvarából.

Áldott vizet, hogy megitta, ölelő karjába kapta
Jer kertembe édes rózsám, szépen felnőtt én violám
Megyek Hozzád jó galambom, náladnál légyen lakásom
Magot hoztam udvarunkba, nyíljon benne tizenkét fa.

Mindeniknek száz virágja, betegeknek orvossága
Gyümölcséből jóllakása, szegényeknek lakomája
Közöttük élet forrása, haló szívek orvossága
Szerelemnek a patakja folyik a mi udvarunkba.
Közöttük élet forrása, élő szívek orvossága
Szerelemnek a patakja folyik a mi udvarunkba