Révész Sándor - Ne várd a hulllócsillagot

Ne várd hullani a csillagot,
talán szép halál, hogy felragyog,
sötét égi útja véget ér,
ne nézz, menj tovább
míg tart az éj.

Ahol csillogón a könny fakad,
ne bontsd ég felé a szárnyakat,
Ahol körbe ér a szenvedés,
sötét éjszakába még ne nézz.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog,
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Nekünk elrepülni nem szabad,
amíg lépteink se látszanak,
Ha így elvakít a lángolás,
azért messze még a változás.

Te már jóslatokban nem hiszel,
Tudom szenvedélyed nem fogy el.
Amíg így fonódik kézbe kéz,
messzi éjszakába még ne nézz.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Talán,
Talán visszatalálsz.

Világok fénye elfogyott,
a messzi tűz már nem ragyog.
És nem segít a múló csillagfény,
Ahol szürkül az ég,
Múló csillagfény,
Ahol fogynak a fák,
Múló csillagfény,
Ahol számítok rád.

Ne várd a hullócsillagot,
ha földet ér nem ragyog,
búcsú fény, amit látsz.
Ne várd a hullócsillagot,
látod én itt vagyok,
talán visszatalálsz.

Ne várd a hullócsillagot